Oszoljon a Parlament

Újabb nagygyűlést tart a Civil Összefogás Fórum (CÖF) az előre hozott választásokért május 23-án. Fricz Tamás, a szervezet egyik vezetője szerint egy második rendszerváltásra van szükség Magyarországon, át kell alakítani a magyar intézményrendszer egészét, hiszen a jelenlegi kezd összeomlani.

Történelmi napokat élünk. Nem kizárt, hogy világtörténelmieket.
Míg a sajtó azon része, mely valóban a tömeg tájékoztatását igyekszik ellátni, oknyomozások tucatjaiban bizonyítja azt, amit a legdurvább rémálmainkban sem képzeltünk volna, addig a szocialista szabad demokrata érdekszövetség bőszen munkálkodik az új, minden eddiginél szakértőibb kormány felállításán.
A "véleményfomálók" által szélsőségesnek nevezettek csöndben teszik a dolgukat és ebből szinte semmi sem jelenik meg a nagymédiában.
A feltárt ügyek döbbenetesek és iszonyatosak. Egyre világosabb, hogy a főszerepeket alakító negatív főhősök megkaparintották a végrehajtó hatalom eszközét. Már jó ideje.
Aki időben és anyagiakban megengedheti magának hogy több szálon is kövesse az eseményeket, látja, hogy mire megy ki a játék és hogy miért is világtörténelmiek a napok, melyeket élünk.
Hazánk ugyanis egy szűk üzleti csoport kezébe került.
Nem akarok túlozni, és azt állítani, hogy ilyen szörnyűség még soha nem történt. A világtörténelem lexikonja borzasztó sorokat kénytelen eltűrni magán.
De hogy európai demokráciában történt-e már ilyen?! Hogy szerzett-e kormánytöbbséget egy üzleti kör, mely elsődlegesen a saját érdekeit kívánja érvényesíteni? Kötve hiszem!
Európa szívében kormányra került egy valóban szük klikk, amely politikai pártnak álcázza magát (tisztelet és cselekvésre szólítás a kivételnek), és egy ország lakossága fizeti e társaság elképesztő igényeit és szakmaiatlanságának következményeit.
Ez a társaság a lakosság szemét kendővel takarja el és megpróbálja mindennek az ellenkezőjét láttatni. A kendő pedig nem más, mint a média. E csoport hatalma ugyanis a médián alapszik, a médiában, mely a hatalom megszerzésének és megtartásának legfőbb eszköze.
Ahogy Szigetvári, Bajnai leendő kabinetfőnöke mondja: "a problémát a sajtó befolyásolásával kellene kezelni, a nem jobboldali újságírókat kell kézi vezérlés alá venni."
Így a média mesteri professzionalizmussal képes elhitetni bármit, amire megbízást kap.
Mindehhez társul az is, hogy egy diktatúrában felnőtt és egymás ellen hergelt társadalmat igen könnyű megvezetni, kiváltképp, ha a hatalom az oktatás lezüllesztésének eszközét sem rest bevetni a könnyebb manipulálhatóság érdekében.
Csöndben gondoljuk végig Hiller úr évek óta tartó semmittevésének eredményeit és következményeit...

Történelmi napok ezek, mert a tét nem kevesebb, mint hogy a végletekig  kivéreztetett társadalmunk vajon észreveszi-e, hogy mi zajlik a feje fölött.
Észrevesszük-e és megtaláljuk-e az ellenszert erre a tébolyra, amit művelnek velünk? Felfedezzük-e, hogy már rég nem a pártpolitizálás a legfőbb problémánk? Mi több, ezzel is egymással szembe terelnek minket, hogy a lényeg helyett jelentéktelen dolgokkal foglalkozzunk!
Történelmi napok ezek. A diktatúra új arcot öltött és új műfajt alapított melyet elnevezhetünk médiadiktatúrának. Akié a média, azé a hatalom. Ennyire egyszerű. A többi már csak elszántság és csomagolás kérdése. Pártatlannak kell csomagolni azt ami pártos és pártosnak azt, ami pártatlan, fehérnek a feketét és a feketét fehérnek.

Mindezt pedig minden bizonnyal tanítani fogják az utókornak; érett demokráciák valóban tanítani akaró iskoláiban. Negatív példánkkal fogják szemlélteni, hogy hogyan lehet a média  segítségével a diktatúrát, a nemzeti és társadalmi érdekek szőnyeg alá seprését demokráciának és szakértői kormánynak eladni.

Mi lehet a megoldás a jelen helyzetben?
Tán az egyetlen kiút, ha elfogadjuk hogy több síkról kell tájékozódnunk és erre embertársainkat is rávesszük. Ráadásul a véleményformálók munkájának köszönhetően tabuk ledöntésével kell kezdenünk a munkát. El kell magyaráznunk, hogy a fehér az fehér. Az, amit szélsőségesnek mondanak, az a legkevésbé sem az.
A valódi ellenszer persze egy valóban működő médiatörvény lenne. De ugye magunk sem várjuk, hogy az a hatalom, mely médiadiktatúrát működtet hatalma fenttartásának érdekében, megalkossa a hatalma alapját megingató, társadalmi érdeket védő médiatörvényt. Épp olyan abszurd lenne, mint ha sikerült volna főbírót választani.
Olyan lenne ez, mintha a hóhérunk szabadon engedne minket, fejét a nekünk szánt kötélbe dugná és kirúgná maga alól a sámlit. Ugyan már...
Egyetlen esélyünk, ha több helyről tájékozódunk és imádkozunk, hogy maradjon néhány hatalomfüggetlen médium, melyből információt szerezhetünk.

Van azonban egy körülmény, mely az említett, már-már utópisztikusnak látszó megoldást segíti.
Mely körülmény még akkor is optimizmusra ad okot, ha a funkcionális analfabéta diákok száma itthon az európai viszonylatban is elkeserítő 23%-ra rúg:
Mely körülmény még akkor is reménnyel kecsegtet, ha Szűcs Erika egyik utolsó intézkedésével egy tíz éves folyamatot semmisitett meg 67 millió Forint zárolásával, amely a felnőtt írásbeliség állapotát javíthatta volna, 67 milliót spórolva és az eddigi többszázmilliós befizetést és magát a célt elbukva ezzel a döntéssel.
A körülmény pedig nem más, mint hogy a hatalmat birtokló csoport tehetségtelensége és kapzsisága túllépett a kendőzhetőség határain.
Az előidézett helyzet már teljes médiaarzenállal sem palástolható és mint a Mátrix című filmben, napról napra egyre többen és többen ébredünk öntudatunkra és fogjuk fel, mi történik velünk.
De miután felébredünk vajon merjük-e ledönteni a médiadiktátor véleményformálók állította tabukat?
Ki merjük-e mondani a kimondhatatlan súlyú bűnöket? És ki merjük-e mondani, hogy e bűnök nem maradhatnak büntetlenül?
Hiszem, hogy a válasz mindhárom kérdésre IGEN!
És ez a legkevésbé sem a mi érdemünk lesz, hanem e szűk klikk gátlástalan szarvashibáinak és bárdolatlan tetteinek következménye.

Nincs tovább. A világtörténelem sorainak hazai fejezete hamarosan befejeződik.
A 48-as szabadságharc és az 56-os forradalom után most egy új fajta diktatúra leleplezésével vonulunk be a történelembe és hamarosan odakerül a pont szomorú fejezetünk végéhez. 
Ami pedig ettől a ponttól kezdődik, az már csupán történelmi lesz, "világ" nélkül. Az már nem a világ számára nyújt tanulni valót, hanem számunkra lesz fontos és felemelő.
Ugyanis ha a hatalom eszköze végre olyan kezekbe kerül, mely valóban hazánk és a társadalom érdekeit tartja egyetlen és legfőbb prioritásnak, lenyűgöző folyamatok indulhatnak be.
Ha saját erőforrásaink gyümölcséhez végre mi magunk is hozzáférünk és a kiáramlás megállítása után visszaforgatjuk, (ahogy ezt a jól működő cégek is teszik), bizony csodálatos eseményeknek lehetnénk tanui és egyben szereplői is.
Ha mindezt a végrehajtó hatalom megsegíti a törvényalkotás és szabályozás eszközével, a helyes irányok kijelölésével; ha az "egyenlő közteherviselés" végre nem csak a hazai cégeket és adófizetőket, hanem az óriási profitokat elért, kiemelt adókedvezményeket élvező gazdasági szereplőket is eléri, bizony gyökeres fordulat következik be.
Egyrészt érvényesülne az egyenlő pályák egyenlő esélyek (liberális) alapelve, mely a hazai (kis)vállalatokat és gazdaságokat hozná helyzetbe, számtalan munkahelyet teremtve ezzel.
Felszámolná ugyanis azt a sehol sem látott igazságtalanságot, hogy a hazai szereplők hátrányban vannak a nemzetköziekkel szemben. Az esélyegyenlőség pedig nem jelentene mást, mint a jó értelemben vett piac nyitását. Piacnyitást a hazai szereplők bevonásával.
Másrészt a közterhek alól részben, vagy teljesen mentesült társaságok bevonása komoly állami bevételeket eredményez.

Ez már a mi személyes történelmünk lesz! Semmi világtörténelmi nincs ebben, hiszen minden egészséges gondolkodású nemzetállam így cselekszik.
A világtörténelmi soraink végre végükhöz érnek, az őrület befejeződik és a normalitás teret követel magának.
A hátunk mögött hagyott éveket pedig alaposan kielemezzük, minden részletét megvizsgáljuk a tapasztalatokat nyilvánosságra hozzuk, hogy ilyen hibába soha többé ne eshessünk.

Két teendőnk maradt:
Ki kell dolgoznunk egy szabályrendszert, mellyel a jövőben definiáljuk, hogy kik dolgozhatnak a végrehajtó hatalomban és kik nem.
Erre számtalan alternatíva kínálkozik, remélhetőleg hamarosan egyre több és több megoldást fogunk megismerni. Az irányokat azonban mindenképpen a civil társadalomnak kell kijelölnie, hiszen vicces lenne, ha a végrehajtó hatalom dolgozná ki azt a szabályrendszert, mely a végrehajtó hatalom kordában tartását szolgálja.

A másik teendőnk ugyan egyszerűbb, de mégis sokkal nehezebb. Ki kell tartanunk a fordulatig és mindent el kell követnünk, hogy ez mielőbb bekövetkezzen.
EZ mindannyiunk legelemelemibb érdeke!

Kedves Támogatók,

Nem tudom, hogy a mi kezdeményezésünk hatására, vagy attól függetlenül történt-e, de jó hírt közölhetek: 

Hatalmas demonstrációt hirdettek a civilek április 5-re a Hősök terére, Fricz Tamás ezt lapunknak azzal indokolta: meg kell változtatni azt a bevett gyakorlatot, hogy az elit zárt szobákban dönti el, mi legyen az országgal. El kell felejteni a „megint a fejünk felett döntöttek”-féle kádéri attitűdöt, s véleményt kell alkotnia a társadalomnak is. Olyat – folytatja a politológus –, amelynek hatása van a folyamatokra is.

mno.hu/portal/626317

Innentől már csak egyetlen teendőnk van: 

MINDENKINEK JÖNNIE KELL!!!

Felháborító, amit az MSZP az SZDSZ és személy szerint Gyurcsány Ferenc művel.
Az egész bizalmatlanságosdi feltesz súlyos kérdéseket: Mit tehet meg önkényesen a hatalom? Van-e egyáltalán szükség a népre, ha a hatalomnak megvan az 50% + 1 szavazata? Helyes-e az Alkotmányunk?
Ez talán a legsúlyosabb kérdés. Orbán Viktor mondta a közelmultban, hogy nem az Alkotmány hibája, hogy olyan kormány vezeti az országot, mely fittyet hány minden írott és iratlan szabálynak. Vagyis nem az alkotmányt kell felkészíteni az abszurditásokra, hanem reménykedni kell, hogy a jelenlegi hatalom letűnésével az abszurditások korszaka is lezárul.
Én nem vagyok ennyire optimista. Válaszóként kifejezetten követelem, hogy kerüljön bele az Alkotmányba a ciklus közbeni parlament oszlatási lehetőség!
Követelem továbbá azt is, hogy vizsgálják felül a konstruktív bizalmatlansági indítvány eszközét és hogyanját!
Ugyanis nem szívlelem, hogy egyszerű parlamenti többséggel a tisztelt hatalmasok olyan kormányt zúdítanak a nyakamba, melyhez éppen kedvük szottyan!!!

De mit is művel most az MSZP az SZDSZ és a "Legőszintébb becsület szavamra mondom" Ferenc?
Lottóznak. Az első három kihullott, hát mennek tovább. Miniszterelnököt kell találni. Miért? Hogy a saját programjukat végrehajtassák vele! Ez egyszerüen elképesztő!
Akármerre néznek, mindenki egy emberként zár össze előttük.
"A Portfolio.hu teljes szerkesztősége ezennel szeretné leszögezni, hogy egyik tagját sem kérdezte meg senki semmilyen kormányzati pozícióra történő jelöléssel kapcsolatban, és nem is vállalna el ilyen felkérést. "
Kedves szocialisták, amit magatokkal műveltetek az a megtestesült szatíra. Mi, állampolgárok meg tehetetlenül nézzük végig ezt az elképesztő abszurditást.

Ahogy egy honi hírportál fogalmazott: "A szocialista frakció nincs igazán tisztában azzal, hogy ki az a Patai Mihály, de ha az SZDSZ-nek jó, akkor ők is támogatják"
Hogy lehet ilyet művelni??? Azt sem tudják, hogy kit neveznek ki miniszterelnöknek, csak valaki legyen már végre?
Micsoda felelőtlen és gyalázatos viselkedés ez? Át sem világítják? És ha egy kémbe botlanak? Vagy egy bűnözőbe, aki miniszterelnökként a saját érdekeit fogja előtérbe helyezni? A megnevezetteknek nem hogy programja, de elképzelése sincs. Ugyan mit tehetnének miniszterelnökként??? Önök a józan eszük maradékát is elvesztették????

Tisztelt Szocialisták! A presztizsveszteséget és a várható választási bukást könyveljék el! Minden egyes nappal egyre rosszabb helyzetbe hozzák magukat (ez igazából kit érdekel?) de sajnos minket és a hazánkat is! Fél éve nem tettek semmit a válság kezelése érekében!
Választópolgárként mondom, fejezzék be a lottózást, de azonnal!
Haladéktalanul oszlassák föl magukat!

Már halljuk az új erők dübörgését. Hangzatos nevek tárgyalnak féltitkosan a kormány és álellenzéki pártokkal. A változás közel, pár nap és szakember veszi át az ország irányítását.
Hogy minket erről megkérdeznek-e, hogy mi ezt támogatni fogjuk-e, azt most hagyjuk.
Egyre masszívabban nyomja a média, hogy gazdasági szakemberre van szükség. Új emberre új irányokkal!
Az Index internetes portál életében már nincs olyan nap, hogy ne éltetné teli torokból Bokros Lajost, mint egyetlen megoldást! Még a pár napja feltett szavazás is manipulált eredményt mutat Bokros Lajos javára és az előre hozott választások rovására. Ha ez más országgal történne, még röhögnék is a szarkasztikus poénon, de sajnos itthon történik, közel sem tréfának szánva.
Új irányra van szükség, mondja mindegyik szuperokos miniszterelnök jelölt! A kiadások csökkentésére és a gazdasági szereplők segítésére.
Borsódzik a hátam. Ezt mintha már többször hallottam volna.

Nem az arányok megváltoztatására van szükség.
Arányaiban sehol sem költenek sokkal többet, vagy kevesebbet egy-egy állami szakterületre.
Gyurcsány Ferenc és az MSZP hiába próbálja ezt a látszatot kelteni. Hiába próbálja azt a köztudatba vinni, hogy majd jön egy nagyon okos közgazdász, egy nem politikai, hanem üzleti szakember (volt már ilyenünk eddig is: Kóka, Gyurcsány, Veres, most nézzünk körbe és tapsoljunk nekik) és az majd nagyon rendbe tesz mindent. Kijelöli az új irányokat.
Hát nem. Éppen ez a szemlélet volt a világgazdasági válság indulópontja. Az SZDSZ politikai alapvetése: Gazdasági szakembereket a kormány élére!
Nem! Ha a tanácsadók között vannak gazdasági szakemberek, az nagyon jó! A mondanivalójukra oda kell figyelni. De a kormányzás nem csak gazdaságból áll!!! A gazdasági szakemberek, ahogy az SZDSZ politikája is, a legalapvetőbb állami feladatokat tehernek és lefaragni való költségnek tekintik!
A szociális hálót szükíteni kell, a kórházakat, oktatást pedig piacosítani!
Nem! Elég volt!
Egy miniszterelnök legyen tanult és elismert POLITIKUS aki minden terület működésével és jelentősségével tisztában van! A gazdasági szakemberek juttattak minket és az egész világot is oda, ahol vagyunk! Nem azért mert gonoszak, hanem azért mert a kockának pusztán egyetlen oldalát látják!

Nem az irányokkal és az arányokkal van baj. Arányaiban nem sokban különbözünk a sikeres országoktól a túladóztatáson kívül.
A baj azzal van, hogy a bepumpált pénzt rosszul használják föl, vagy eltüntetik!
Alacsony hatákonysággal dolgozik az államgépezet minden egyes területen. A korrupciót és az éhes káderhálózatot pedig csak zárójelben jegyzem meg.
A különböző területekre bejuttatott adóforintok nem sokkal több mint a fele jelenik meg az elszámolható eredmények között.
Mondhatni, hogy nem túl hatékonyak a hatalmat gyakorló hölgyek és urak.

Hiába tehát egy Surányi, akinek a szakértelmét még az Öszödi beszéd is megkérdőjelezi:
"Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. "
És hiába a többi nagyágyú is, akikről szintén szólt az "Igazságbeszéd"
"Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békéstől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végig beszéltük, végig szenvedtük, végig üvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Hű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. "

Köszönöm, de többet nem kérek belőletek! Attól, hogy a rohadt almát átkötitek piros masnival, az még rohadt alma marad!

De tegyük fel, nem így lesz. Az MSZP megszerzi Barack Obamát és őt indítja Gyurcsány Ferenc helyett.
Ha egyszer maga az államgépezet működik rosszul, akkor egy miniszterelnök cserétől mi fog változni???
A szakpolitikusok ugyanúgy dilettánsok maradnak!
A káderhálózat ugyanúgy tartja a markát, mint most!
Az állami területekre juttatott több, vagy kevesebb pénz a tehetségtelen szocialista szakpolitikusok hibájából épp úgy alacsony hatékonysággal kerül felhasználásra, mint most!
A miniszterelnök csere semmin sem tud változtatni! Nem több puszta hatalom megtartó marketing fogásnál! Az egész rendszernek buknia kell!!!

Végezetül hadd idézzek ismét az "Igazságbeszédvől"
"És ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer. Be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. "

Nekünk viszont van! Elég volt belőletek!
Követelem a Parlament feloszlatását és az előre hozott választások kiírását!!!